Dorogháza története

Településünkről

Dorogháza története

Dorogháza Nógrád megyében, Bátonyterenyétől 10 km-re fekvő zsákfalu. Közigazgatásilag a Dorogháza - Mátramindszent - Szuha körjegyzőségbe tartozik. Területe 1768 hektár, lakossága - a legutóbbi adatok szerint - 1145 fő.

A XIX. század második felében kezdődő szénbányászat igen sok dorogházi férfinak adott munkát egészen az 1980-as évek végéig. Ma elsősorben mezőgazdaságból élnek a település lakói.

Dorogháza ősi, a Bakosok által lakott település. Az első írásos emlék 1280-ban említi, hogy a Rátót nemzetség csere útján szerzi meg a Baksa birtokból Dorogot. Ez idő tájt épülhetett meg Kastély-tetőn a lakóerődítmény a „Kustély”. 1332-ben a Pápai tizedlajstromban Rabosháza a neve. Temploma és plébániája van. Mátyás uralkodása idején /1479/ királyi vámszedő hely. 1548-ban több kisnemes birtoka. 1552-ben a török feldúlja. 1554-ben török már adómentes, nemesi községként jegyzi. 1570-ben a török adóösszeírás 5 háztartást említ, köztük Bakos Pálét. 1585-ben felszabadul a török uralom alól. Ekkor már Dorogházi Istvánnak birtoka van itt. /Innentől nevezik Dorogházának./ 1696-ban feljegyzik, hogy temploma elhagyatottan áll. 1720-ban nemesi, curiális község. A falu környéki nagybirtok a grófi Gyürky családé / a 20. század elejéig, onnantól báró Solymossy Jenőé / A faluban élő Bakos nemzetség kisnemesi birtokkal rendelkezik / bel- és külterület, nemes Bakosok legelője, Bakosok erdeje /. 1758-ban épült meg az új temploma. 1767-től a plébánián vezetik Dorogháza, Mindszent, Szuha /Huta/ r. katolikus anyakönyveit. Az 1800-as évektől jelentős elszegényedési folyamat indul meg. 1848/49-ben 16 „nemzetőr” vonult be katonának. A 19. század 2. felétől az elszegényedés tovább fokozódott.

A falu szerkezetileg két részből - a régi faluból és az újtelepből, valamint két tanyából (Dorog puszta és Pálház puszta) - áll. Az újtelepi településrész a Ménkesi bánya nyitásakor (1949) épült ki.

Dorogháza különleges természeti környezetban fekszik. A Mátra hegység legszebb északi nyúlványai, erdős bércei emelkednek a település fölé. Mintegy öt kilométerre a falutól, Nógrád megye határán található a 944 méter magas Piszkés-tető. A kedvező környezeti adottságok miatt a települést már felfedezték a túristák, akik kellemes szálláshelyet kaphatnak a Római Katolikus Parókián. Működik a falusi vendéglátás is, a település néhány lakója saját portáján kialakított szálláshellyel várja az ide látogatókat.

A falu római katolikus temploma 1758-ban épült. Főoltára oszlopos, barokk stílusú. A keresztkút a XV. századból való. Harangtornya műemlék, 1811-ben épült, egy emeletes kőépítmény. Harangját 1814-ben öntötték.

A településen kívül a víz-, gáz- és csatornahálózat, van telefon és kábel tv is. Dorogházának van nyolcosztályos általános iskolája, óvodája, gyermekháza, művelődési háza és könyvtára. A könyvtárba 124 olvasó jár rendszeresen, az intézmény nyitvatartási idejében a település lakói térítésmentesen használhatják az internetet. 2007-ben nyitotta meg kapuit az idősek klubja.

A településen több civil szervezet is működik. A Vadvirág Egyesület célja a hátrányos helyzetű emberek segítése és támogatása, a Dorogházáért Alapítvány tagjai pedig a településen meghirdetett tisztasági akciók rendszeres résztvevői. A Dorogházi Dalárda két éve működik. Az önképző körnek 17 állandó tagja van, de egy-egy fellépés alkalmával akár 30-ra is nőhet a létszám. A csapathoz szívesen csatlakoznak a falu lakói kortól függetlenül, így a Dalárdában együtt énekelhetnek az unokák és a nagymamák. A településnek hagyományőrző csoportja is van. A Dorogházi Asszonykórus rendszeresen fellép a település, illetve a környékbeli falvak rendezvényein.

A község hagyományos rendezvénye a Dorogházi Falunapok. A két napos programsorozatot szeptember közepén Szentkereszt ünnepe és a vendégség alkalmából rendezik meg. A falunapok egyik népszerű programja a "Fut Dorogháza" elnevezésű futóverseny, melyen a falu apraja-nagyja rajthoz áll.